Származás

A csincsilla története nem háziállatként kezdődött. Csapatokba verődve, az Andok zord sziklái között bujkálva élte éjszakai életét.

A név eredete erősen vitatott. Az egyik elképzelés szerint a mai Peru partjainál partra szállt spanyolok az ott élő chincha indiánokról nevezték el ezt az állatot a "kis chinchának", vagyis chinchillának. Egy másik elmélet a kecsua indiánok megnevezéséből származtatja a nevet. A harmadik változat egy spanyol város, Dzsindzsilla nevéből eredezteti, mely bőr- és prémiparáról volt híres, és ide kerültek elsőnek a dél-amerikai állatok prémjei. Egyébként Ausztráliában, Queenslandben is van egy Chinchilla nevű város, holott Ausztráliában nem is honos a csincsilla, és tenyésztésről sem lehet beszélni.

A nyugati világ a 18. században ismerte meg a csincsillát a többi dél-amerikai eredetű szőrmével együtt, és kizárólag csapdázott, nyers prémek kerültek az európai, majd később az észak-amerikai prémpiacra. A nemesi családok körében nagy divat lett a csincsillaszőr kabát. Egyetlen ilyen kabát elkészítéséhez kb. 150 csincsilla bundája szükséges. Az eredetileg nagy számban élő, csaknem "közönséges" állatfaj a folyamatos csapdázás, a mind nagyobb igény miatt a 19. század végére rendkívül megritkult. 1910-ben a chilei, a perui és a bolíviai vezetés betiltotta a vadászatukat és a szőrmeexportot. Ezzel a valódi csincsillaprém a kereskedelmi forgalomban megszűnt létezni. Ekkor lépett a helyébe a színeiben hasonló csincsilla nyúl szőrméje. Találékony szűcsök még a sarki nyúlból és egyéb dél-amerikai állatok prémjéből is készítettek csincsilla kabátot. Ezek minősége azonban meg sem közelíti a valódiét.

1918-ban Mathias F. Chapman, egy Chilében dolgozó bányamérnök élő csincsillát kapott ajándékba, és úgy döntött, hogy saját csincsillatenyészetet alapít. Indián vadászokat fogadott, és élve elfogott "kék" csincsillákért cserébe aranyat ígért. Négy évig járta az Andok legmagasabb csúcsait, és nagy gondot fordított arra, hogy a hegyről lassan és fokozatosan leereszkedve szoktassa hozzá az állatokat az új klímához és környezethez. 1923-ban 11 csincsilla sikeresen meg is érkezett az Egyesület Államokba, és ők lettek a mai, fogságban tartott csincsillapopuláció ősei. Az 1960-as évek közepén igen nagy számban létesültek

csincsilla telepek. Egy példány ára ekkoriban 100 dollár körül mozgott. Ma az USA-ban és Kanadában 300 farm foglalkozik csincsillatenyésztéssel.